Jótanácsok mindenre

Messze nem teljességre törekedtem ebben a kis szösszenetben, inkább csak egy kis gondolatébresztő, ami szeretne túlmutatni az egymondatos közhelyek "filozófiáján". Jelige: minden férfi disznó?

1. Mi emberek hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a rettentően sok eszünkkel és érzelmünkkel együtt mégiscsak földi élőlények vagyunk, melyekre vonatkoznak bizonyos biológiai alaptörvények. Szóval általában (elismerem, nem mindig) el tudjuk ránézésre dönteni, ki a férfi. Pusztán azért, mert már megtanultuk az iskolában, mi a különbség nő és férfi között. (Tudom, vannak akik ettől a besorolástól valamelyest eltérhetnek, de most nem a kivételekre akarok koncentrálni.)

2. Ezekkel az alapvető különbségekkel meg kellene barátkozni. Messzemenően demokratikusan fogom fel a világot, tőlem aztán lehet nőből vadászpilóta és férfiből óvóbácsi, de azon ezzel együtt sem lehet változtatni, hogy jelen állapotok szerint egy férfiembernek nem kell attól tartania, hogy teherbe esik. És akkor még sorolhatná az ember a kevésbé jól látható különbségeket, például a hormonháztartás terén.

3. Pusztán csak arra akartam rámutatni ezzel az eszmefutatással, hogy teljesen felesleges azt hinni, van értelme azon lovagolni, férfi és nő miként lehetne ugyanolyan. Nem is kell ugyanolyannak lenniük- de felfogásom szerint az egyenjogúságuk sem lehet vita tárgya, mert annak alapvetőnek kell lennie. Nem hiszek előre megírt szerepekben, nem hiszek abban, hogy a vallás megadja a választ, "kinek mi a dolga", mert meglepő módon a világ más részein az eltérő vallásoknak eltérő válaszaik is voltak. Monogámia, poligámia, poliandria (többférjűség) egyaránt létezett, aminek ezer oka lehetett. Most itt Európában olyan világot élünk, ami megint egy kicsit más felállást vezet be.

4. Én elhiszem, hogy kétezer éve egy kisközösségben egészen mások voltak a szabályok például a kapcsolatok terén. Természetesen mások voltak a kihívások is, mások voltak a lehetőségek is. Az akkori elveket számon kérni a ma élő férfiakon teljesen felesleges. Mint ahogy az akkori életszínvonaltól sem lennénk boldogok.

5. Egyszerűen sokkal több a kisértés. És a biológiai jellemzők okán a férfiak a manapság a nyílt utcán vagy a televízióban látható csinos nőket alaposan megnézik, mint ahogy őseik megnézték volna, ha láttak volna maguk körül ennyi vonzó csajt cicanadrágban, dekoltált pólóban. Az a nő, aki azt hiszi, megtalálja azt a férfit, aki rajta kívül soha senki mást észre sem fog venni, sokat fog csalódni az életben.

6. Nem ettől lesz minden férfi "disznó", a gond máshol van. Ahogy ösztönös dolgok miatt értelmetlen kárhoztatni bárkit, ugyanúgy nem szép dolog, ha valaki ösztönök mögé bújva próbálja megindokolni a félrelépéseit. Igen, a világ más mint régen, de mégiscsak van egy alap szabályrendszer, amihez próbálunk igazodni. A biológia egy dolog, a társadalmi létezés pedig egy másik. A szabályok felrúghatók, de csak közös megegyezéssel. Az, hogy az ember alfahímnek érzi magát, mert két percig csacsogott egy nővel, nem nagy ügy. Ha egy nő őszinte, bevallja magának, neki is jólesik egy elismerő pillantás. Viszont az igazán kemény férfi azt is felvállalja, ha egy kapcsolatban nem érzi jól magát, nem pedig máshol keres gyors vigaszt. Persze ezer és egy oka lehet annak, miért jut el ide egy kapcsolat, de ettől még a kettős élet nem macsós egyáltalán.

7. A férfiasságnak emelett nem része a durvaság és a bunkóság. Olyan kis aranyos, amikor kedves nők azt hiszik, ők majd "megszelidítik" a rosszfiúkat. Aki tahó, az is marad, maximum amikor megöregszik, akkor már nem lesz lendülete a vonalas bunkózáshoz. Persze nem kell aggódni, ahhoz akkor is elég kemény lesz, hogy otthon megkeserítse a párja életét. Én senkit nem beszélek le arról, hogy ilyen fickókkal kezdjen, mert semmi közöm hozzá, ki hogy rontja el az életét. Csak ha pár év múlva dühösen bűnbakot keresel, tudd, hogy te vagy a felelős, amiért rosszul választottál és rossz ember mellett maradtál.

8. Mert választani azt kell. Jó duma, hogy "minden férfi ugyanolyan", de azért a lelke mélyén mindenki tudja, hogy néhány, találomra kiválasztott pasas között azért tudna rangsorolni. Persze tudom én, választani nem könnyű. Hidd el, a férfiak számára sem az. Közkeletű tévhit, hogy a mellbőség a legfontosabb tényező, de ez már a külsőt illetően sem igaz. Nyugodtan elhiheti mindenki, egy nő tekintete is rettentően sokat nyom a latban. Ha csodálkozol, miért nem rajong egyetlen normális férfi sem a kifutókon látható modellekért, nos, nem csak az a baj velük, hogy rettentően soványak- legalább akkora gond, hogy kifejezéstelen arccal, üres tekintettel szoktak sétálni. Annyi vonzerő van bennük, mint egy kopott kredencben. És ekkor még mindig csak a külsőnél tartunk, pedig természetesen az sem mindegy, mi van a nő fejében.

9. Még mielőtt az a vád érne, hogy olyan romantikus álomférfiak tömegét vizionálom, akik kizárólag a nők lelkére koncentrálnak, erről szó sincs. Inkább csak azt próbálom vázolni, hogy a tökéletesség fogalma enyhén szólva is tág ebben az esetben. Igen, te is lehetsz tökéletes valaki számára. Ha viszont azt érzed, csak pótlék vagy, átmeneti megoldás egy férfi életében, aki folyamatosan keres tovább, akkor neked kell búcsút intened- inkább előbb, mint utóbb. A normális férfi nem utánfutót vagy költségmegosztó lakótársat netán élő szexuális eszközt keres, hanem szerethető társat. 

10. Persze ehhez a nőnek is szerethető társnak kell lennie, a maga kisebb hibáival és számtalan értékével együtt, vállalnia kell önmagát, az egyéniségét, a vágyait, az ambícióit. Manapság ez már nem úgy van mint rég, hogy a nő funkciója az, hogy vacsorával várja haza megfáradt urát- ahogy a mindennapi életben is újféle, változatos kihívások várnak mind a két félre, úgy otthon is megváltoztak a szerepek. Lehet támogató és támogatásra szoruló férfi is, nő is. Igen, néha a férfinak is kell egy pár jó szó. És a férfinak is kellhet odafigyelés, törődés, hogy ne két lábon járó bankautomatának érezze magát egy családban. Az se rossz, ha otthon is van valaki, akivel a szabadidejét is eltöltheti, mert a házassági okiraton túl összeköti a párt valamiféle közös érdeklődés- legyen az bármi, utazás, filmek, sport. Szóval kettőn áll a vásár! Amikor csodálkozva nézel párokat, akik évtizedeken át kitartottak egymás mellett és most is boldogok, akkor gondolj arra, valószínűleg egyszerűen az az ok, hogy nem önmagukat szerették, hanem egymást. Ha te nem igazi társra vágysz, hanem csak valami praktikus megfontolásból keresel pasit, ne csodálkozz, hogy nem találsz normális férfit- ha pedig igen, akkor ő nem fog kitartani melletted.

Mindenki mindenhova százával tolja fel a képeket- az ő számukra jöjjön pár alapszabály.

1. Fotózni jó, de nem kötelező. Rendben van, hogy most úgy érezzük, a reggeli kifli megörökítése is elmaradhatatlan, de hidd el, ezen pár év múlva jól fogunk szórakozni. A gépet akkor vedd elő, amikor valami olyat akarsz maradandóvá tenni, amit akár 1-2 év múlva is visszanéznél (egy átlagos nap reggelije nem ilyen) vagy ami érdekelne, ha más osztaná meg (bizony, egy átlagos nap reggelije nem ilyen- sőt, egy kevésbé átlagos sem).

2. Mert aki nem profi fotós, annak nem azzal kell töltenie az életét, a nyaralását, hogy egy kis keresőbe vagy egy kijelzőre bámul. Van egy bio-memóriakártya a fejedben, arra rögzíthetsz igazi élményeket, a fotó ezt csak megtámogatja. Szóval ne felejts el 1-2 percet arra is szánni, hogy szétnézz, miután elkészítetted a szükséges néhány tucat fotót.

3. Bár manapság mindenben van fényképezőgép, a fotózás "technikai sport". Sötét helyen egy egyszerűbb telefonnal hiába kattintgatsz, be fog mozdulni a végeredmény. Nagylátószögű objektív hiányában monumentális tereknek csak kis szelete örökíthető meg. Ha azt látod, kár izmozni, inkább ne is erőlködj.

4. A másik lehetőség, hogy megismered a géped lehetőségeit. Meglehet, csak kis kompaktod vagy telefonod van, de lehet panoráma üzemmódja, amivel tudsz nagyobb látószögű képet csinálni, netán lehet állítani az érzékenységet (ISO), ami segít esti fotózásnál és így tovább. A jobb gépeknél pedig még nagyobb a mozgástér, csak épp tanulmányozni kell, mit lehet belőle kihozni. A világ legjobb fotómasinája is csak felesleges nehezék, ha nem értesz hozzá.

5. Amikor irigykedve nézed, hogy más egy mobillal is vagány képeket készít, miközben te alig kapsz lájkot, próbáld ellesni a titkokat. Lehet, hogy egyszerűen különlegesebb helyeken járt- ezzel nem nagyon van mit kezdeni. Az is lehet, hogy jobb a gépe- szintén adottság. Ám előfordulhat, hogy egyszerűen tud komponálni! Figyelj rá oda, mi kerül a képre. Izgalmas témákat örökíts meg, ne legyen ferde a horizont, ne lógjon be semmi zavaró a képbe, ami életlen, túl sötét, fel se töltsd sehova. Keress weboldalakat, könyveket, amelyek a fotózás alapjairól szólnak. Nem kell túl sok időt szánni arra, hogy az alapokkal megismerkedj, és azokat aztán akár egy, a környéken tett séta során kipróbálhatod. Szánd rá az időt erre a kis fejtágításra, mert ritkán jutsz el újra egy olyan helyre, ahol régebben csapnivaló képeket készítettél- az elsietett, elrontott képeid lesznek az egyedüli emlékeid onnan, és ezt utólag már nem tudod korrigálni.

6. Ha a fotózást nem akarod túl komolyan űzni, sok pénzt ne költs nagy gépekre. Eljön úgyis a pillanat, amikor túl lusta leszel cipelni- otthoni szobadísznek inkább vegyél valami olcsóbb vázát. Ha már be akarsz fektetni, vehetsz egy könnyű, praktikus állványt, mint például a Gorillapod.

7. Soha ne sodord magad veszélybe egy fotó kedvéért. Olvassuk a híreket arról, hogy estek bele szakadékba emberek miközben szelfiztek- ennél hülyébb módon nem lehet meghalni. Életed utolsó portréja felkerülhet ugyan egy bulvárlap címlapjára, de ebben neked nem sok örömed lesz...

8. A szelfikkel eleve bánj csínján. Mi, átlagemberek azért nem vagyunk annyira érdekesek, hogy saját magunkról kellene lépten-nyomon fotót készíteni. Az rendben van, hogy egy celebnek ez egyfajta kötelesség, de nekünk egyáltalán nem az. Hiszen elvileg nem magadat akarod megmutatni az ismerőseidnek (ők vélhetően tudják, ki vagy), hanem az élményeidet szeretnéd megosztani. Amikor egy jó témából látszik sokkal kevesebb a vigyorgó arcod miatt, szerintem tévúton jársz. És őszintén szólva, érdekel téged az, hogy valaki magát fotózza a fürdőszobában? Na, mást is ennyire hoz lázba a te hasonló képed.

9. Most már fel vagy vértezve sok tudással- ekkor jön a legnehezebb rész. A szelektálás ugyanolyan fontos része a fotózásnak, mint maga a képkészítés. A hibás, életlen képek akkor is rosszak, ha nagyon szeretnéd, hogy jók legyenek. Ha egy témáról van egy talicskányi ugyanolyan képed, elég belőlük egyet megosztani. Keresd azt, ami a legtöbbet mutat és kész. Jobb egy utazásról 5-6 erős, látványos, változatos képet megmutatni, mint 200 egy kaptafára készült szelfit, ahol mindig kitakarsz mindent. Nyugodtan lehetsz a saját fotóid legkeményebb kritikusa, igazán őszinte véleményt ugyanis mástól ritkán kaphatsz.

10. Miután megvannak a kiválasztott képek, jöhet még egy kis utómunka. Vannak oldalak ahol automatikus szűrőkkel lehet mindenféle hatást elérni a fotóidon, kontrasztosabbá teheted őket és így tovább. Ha tetszik, csináld, de nem kell túlzásba vinni. Érdemesebb azt megnézni, ki kell-e vágni felesleges részeket, belógó dolgokat. És az alapvető színmódosításokat is elvégezheted saját magad. Ezekhez elég egy olyan roppant egyszerű szoftver is, mint az IrfanView. Ha korlátozottak a feltöltési lehetőségek, méretezd is át a képed, a hosszabb oldal ne legyen több 1200 pixelnél. 

11. Ha valaki mond egy véleményt a képedről, nem kell rögvest besértődni. Értő barát kritikája többet ér, mint egy tucat lájk olyanoktól, akik kötelességből kattintanak, hogy legközelebb te is "visszalájkolj". A fotózás pont olyan szakma mint bármi más, tanulni kell. Viszont mint bármi másban, itt sem lehetetlen viszonylag gyorsan fejlődni az elején. Ha ezt szem előtt tartod, hamar jobb és vagányabb fotókat tudsz készíteni. És egy idő után már nem is más véleménye számít, mert te magad is el tudod dönteni, a képeid mennyire sikerültek. Mivel elsősorban magadnak készíted őket, úgyis az a legfontosabb, te hogy értékeled azokat.

Ezt olvastad már? Így politizálj a Facebookon

Érdemes pár dolgot végiggondolni, mielőtt politikai csatározások kereszttüzébe kerülsz a közösségi oldalakon, fórumokon.

1. Számomra van egy nagyon fontos alapszabály. A Facebookon többnyire barátok, jó ismerősök, családtagok láthatják a megnyilvánulásaimat. Több éves, akár több évtizedes kapcsolatok ezek- együtt jártunk iskolába, együtt dolgozunk, együtt utazunk, gyakran járunk össze. Amikor valami megosztó ügyben nyilvánulhatnék meg, eszembe jut, olyan emberek tettei mellett vagy ellen foglalok állást, akiket valójában nem is ismerek, akik valójában nem törődnek azzal, én mit gondolok róluk. Saját érdekeiket védő politikusok szekerét tolom, nem feltétlenül tiszta szándékú publicisták cikkeit osztom meg, bajkeverők füllentésekkel teli bejegyzéseit terjesztem- eközben meg elvesztem számomra fontos emberek barátságát. Gyakorlatilag a semmiért. Ráadásul úgy, hogy szemtől szemben beszélgetve kiderülne, hogy nem is állnak olyan távol az álláspontjaink. Mi, szemben a politikusokkal, képesek vagyunk közös nevezőt találni. Szóval mielőtt esztelenül posztolgatnál, gondold meg, tulajdonképpen kinek az oldalára állsz, és kikkel fordulhatsz szembe?

2. Ám kétségtelen, néha az ember nem akar csendben maradni. Nem is állítom, hogy mindig ez legyen a cél, de ha megszólalsz, akkor tényleg olyan ügyben, amit fontosnak érzel, és amiben számíthat a véleményed. Emberek vagyunk, különféle elvekkel és világképpel, és néha úgy érezzük, ki kell mondani ami a szívünket nyomja. Nem biztos, hogy erre egy üzenőfal a legjobb médium, ám ez a mindennapi életünk része, tehát itt is megtesszük. Időnként egyszerűen jó felvállalni, miben hiszünk vagy mi az, amit markánsan elutasítunk.

3. A véleményed viszont legyen megalapozott. Csak egy példa: volt mostanában pár sokszor megosztott, vihart kavaró videó, interjú. Mielőtt verni kezdenéd a billentyűzetet hogy bekapcsolódj a vitákba, először vedd rá a fáradtságot, hogy megnézed az érintett felvételeket. Mielőtt helyeslően lájkolsz egy publicisztikát a határozott cím miatt, el is olvashatod akár. Elég sokan kattintgatnak, osztanak úgy meg dolgokat, hogy valójában nem nézik meg, nem olvassák el azokat. Az ilyen "állásfoglalás" azért elég csekély értékű...

4. Nyugodtan olvass tudatosan. Ki lehet szűrni a jórészt kattintásvadászatra készült bombasztikus címeket, és a szélsőségesen egyoldalú, kamu híreket terjesztő oldalakat. Amikor valami információ bizonytalan forrásból származik, bátran nézz utána, keress rá, és ha nem vagy meggyőzve a hitelességéről, ne égesd magad a megosztásával.

5. A szélsőséges, elvakult álláspont oldaltól függetlenül problémás. Meglehetősen összetett világban élünk, azaz ritkán van egy általános igazság. Könnyen lehetne példákkal dobálózni, szokás például több milliós embercsoportokat egységesen ugyanazokkal a jelzőkkel minősíteni, miközben nyilván bőven akad köztük olyan, akikre pont az ellenkezője igaz. Mindig vannak gyakrabban előforduló, jellemzőbb dolgok, de sose feledd, amikor te ezek alapján minden egyes embert megítélsz, te ugyanúgy megítéltetsz egy csoport tagjaként, hiába érzed úgy, te más vagy.

6. Miután te így felvértezted magad információkkal, nézd meg, kivel keveredsz vitába. Ki az, akivel szoktál találkozni, és egy sör mellett is átbeszélhetitek a világot? Ki az, akiről tudod, úgyis csak beléd köt? Ki az, akiről tudod, hogy a saját neve leírásához is ostoba, teljesen értelmetlen vitázni vele? És ki az, aki ilyen bejegyzéseket nem olvas, tehát nem tudja, hogy érdemes utánajárni a tényeknek, csak botor módon szaporítja a szót, de nem mond semmit? Ha úgy gondolod, hogy meg tudod változtatni az igazán elvakultakat és a reménytelenül hülyéket, akkor sok szerencsét kívánok ugyan, de szerintem még sokat fogsz csalódni az életben. Szóval lehet hinni a húsvéti nyusziban, de én úgy gondolom, akivel felesleges vitázni, annak az okoskodására kár is reagálni. Annál szebb nem történhet, mint amikor a kellemetlen alakok eltűnnek a beszélgetésből, mert megunják, hogy senki nem foglalkozik velük.

7. Ha már a vita szóba került, ahol több álláspont is felmerülhet, el kell áruljak egy rossz hírt: te is tévedhetsz. Fontos, hogy ez nem tragédia! Hidd el, nálad okosabbnak tartott emberek is változtattak a véleményükön, persze észérvek hatására. Annyi minden történik a világban, hogy egyszerűen nem lehetsz tisztában valamennyi információval. A tévedés elismerése a barátaid szemében nem tesz kisebbé, aki meg azt lesi, hol köthet beléd, az mindenképpen talál rá alkalmat. Ha megfogadtad a fenti pontban leírtakat, és nem reagáltál rá korábban, ezután sem kell vele törődnöd.

8. Végső tanácsom az, hogy inkább előbb mint utóbb engedd el ezeket a közéleti jellegű csetepatékat. Különösebben előbbre nem visznek, és annyi fontosabb dolog van a te személyes életedben, amire érdemesebb időt szánni. Lóghatsz pár órát a politikai fórumokon vagy olvashatsz egy jó könyvet, együtt lehetsz a családdal, sportolhatsz- a te dolgod, mire szánsz több időt.

Pár praktikus gondolat, ha meg akarsz szabadulni a súlyfeleslegtől.

1. Felejtsd el a "kúra" szót. Minden olyan egy-két hetes fogyókúrának hazudott módszer, ami azt ígéri, hogy ugrásszerű változást érsz el, átverés. Csak egy logikus példa: két hét alatt szedted fel a pluszkilóidat, vagy valahogy évek alatt kúsztak fel rád? Nos, ha az utóbbi, akkor nem esélyes az sem, hogy eltűnni majd pár nap alatt fognak. Ugyanúgy felejtősek a sztárok nevével reklámozott diéták- az a munkájuk, hogy jól nézzenek ki, rendelkezésükre áll személyi edző, táplálkozási tanácsadó, no meg persze sminkes és stylist. Melletted is ott van a profi stáb? Szóval abba bele se kezdj, ami egyből kamuszagú.

2. A megoldás az, hogy hosszabb távon próbálsz életmódot váltani. Úgy gondolkodj, hogy az új szokásaid ne két hét, hanem két év, vagy két évtized múlva is részei legyenek a mindennapjaidnak. Lehet ez az, hogy apró lépésekben változtatsz az arányokon, például több zöldséget eszel. Persze a nagyon apró változtatásoktól kár csodát várni: ha diétás kólával kéred az óriás hamburger menüdet, az még kevés a hihetetlen fogyáshoz. Könnyen követhető, praktikus módszer, ha egyszerűen kevesebbet eszel: van, aki például a harmadolós módszerrel tudott fogyni, azaz amit kivett, annak a harmadát egyből vissza is tette. Később már magától is tudja az ember, a kevesebb is elég.

3. Eleve nem árt, ha az ember eljut oda, hogy nem az étkezés mennyisége körül forog az élete. Lehet jókat enni rendszeres túlzabálás, sűrű nassolás nélkül is. 

4. A sokféle csodaétrend kapcsán azért le kell szögezni, hogy a szélsőségesen extrém agymenések kivételével szerintem több alternatíva is beválhat. Ha például úgy akarsz fogyni, hogy reggelire két kanál szódabikarbónát eszel, ebédre meg egy pohár hígitott almaecetet, kétségtelen, hogy egy idő után mindenki rólad fog beszélni, mert úgy megbetegíted magad. Ám a többi, a vegán étrend, a paleolit, a mediterrán diéta, a szénhidrátcsökkentő meg mittudomén milyenek vannak... Szóval gondolj arra, hogy emberek évmilliók óta élnek és éltek. Jégkorszakok idején is. Manapság élnek hegységekben, a sarkkörön, trópusi szigeteken és az egyenlítő mentén is. Mindenhol egészen mások az életfeltételek, mindenhol mást esznek (elképzelhetjük, mennyi tengeri halat esznek Tibetben, és mennyi zöldség kerül az asztalra az eszkimóknál), mégis életben maradnak. És az ember bravúrosan képes alkalmazkodni. Ha valakit Norvégiából Indiába küldenek melózni, hamarosan hozzá tud szokni az ottani ételekhez- és fordítva. Szóval nincs "egyetlen, az ember számára megfelelő étrend". És nem is kell hogy legyen, már csak az egyéni érzékenységek és az egyéni ízlés miatt sem. Aki nem szereti a halat, azt ne kényszerítsük rá, csak azért, mert elvileg egészséges. Amelyik diétát nem tudod megszeretni, azt felejtsd el vagy módosítsd, mert úgysem tudod hosszú távon az életed részévé tenni.

5. Ami viszont jó, ahhoz nyugodtan ragaszkodhatsz. Ha bevált valami, amitől fittnek érzed magad, a fogyásban is segít, akkor ne csak otthon készíts olyan ételeket, rendeld azt étteremben is, munkahelyedre is azt vigyél magaddal.

6. Viszont ne legyél rabja semmilyen mániákus, merev szabályrendszernek, ami szinte már vallás. Külföldön bátran megengedhetsz magadnak új ízeket, és ne szenvedj amiatt se, hogy soha az életben egy szelet sütit meg nem eszel, mert akkor "bűnbe estél".

7. Ha már hatékonyabban akarsz változtatni magadon, nem az esztelen önmegtartóztatás a kulcs, hanem az életmódváltás másik fele: a mozgás. Itt is ugyanúgy igaz, hogy nincs kéthetes alakformáló csodamódszer, ami napi öt perc időráfordítással kisportolt embert csinál belőled. A folyamatosság, a rendszeresség a lényeg, ami apró lépésekkel is elkezdhető: több séta, több lépcsőzés, aztán néha egy kis bicikli. Le lehet járni edzőterembe, el lehet menni csoportos órákra. No és nyaraláskor is úszhatsz pár hosszat, elmehetsz hosszabb túrákra és így tovább. Később magadtól is egyre lelkesebben keresed majd a sportolási lehetőségeket.

8. Ám itt is kerülni kell a szélsőségeket. Nem kell addig edzeni, amíg az ember megsérül, időt kell szánni a pihenésre is. A mozgás váljon az életed részévé, de örömöt adjon, ne kötelességszerűen, kínlódva csináld. 

9. Az életmódváltást fogd fel úgy, hogy éppen olyan lassan, de biztosan érhetsz el jó irányú változást, mint ahogy fokozatosan váltál egyre tunyábbá. Egyre kevesebbet fog mutatni a mérleg, kénytelen leszel kicserélni a ruhatáradat- de ehhez nem elég egy hét. Fél éves célokat tűzz ki magad elé, amelyeket képes vagy teljesíteni is- teljesíthetetlen elvárásokkal csak magadat keseríted el. Néhány kiló mínusz, és persze egy kis alakformálás viszont elérhető, és bizony látszani is fog rajtad, mások is észreveszik. Ez önmagában elég lesz ahhoz, hogy az új szokásaid mellett hosszú távon kitarts, mert az eredmények igazolják őket. És végül tényleg jobban is érzed magad.

Minden, amit tudni szeretnél a netes bölcsességek helyes kezeléséről.

1. Ne fogadd meg a tanácsokat. Tudom, pont ezen a blogon hülyén hangzik, de a kiindulópont legyen ez. Soha nem tudhatod, miféle ember milyen szándékkal írogat mindenfélét össze-vissza. Szóval minden olvasottal kapcsolatban először legyél szkeptikus, és ha nem akarod az időt arra szánni, hogy átgondold a tanácsokat vagy utánajárj a forrásnak, inkább ne törődj velük.

2. Fogadd meg a tanácsokat. Ugyanis ha tényleg értelmeset olvasol, időt szánsz arra, hogy kihámozd belőle azt, ami neked érdekes és fontos lehet, és be is tudod építeni az életedbe, hülye lennél nem hasznosítani a tudást. 

3. A hangulatos képekre írt egy-két soros megkapó idézetekkel ne törődj. Hazugság, hogy megváltoztatják az életedet, hogy erőt adnak, hogy új inspirációval látnak el. Ha neked egy olyan értelmetlen közhely jelent fordulópontot az életedben, hogy "Elsősorban önmagad légy, ha azt akarod, hogy önmagadért szeressenek", akkor nem tudom, mivel töltötted az eddigi éveidet- de hogy gondolkodással nem, az biztos.

4. A fentiekből következik, hogy ne a nyálas, semmitmondó szavak hassanak rád, hanem azok amelyek elsőre akár bántónak tűnnek. Ha ostobaságot csinálsz, ne lepődj meg, ha valaki rámutat a butaságodra. Be lehet csomagolni szép körmondatokba az igazságot, de minek? Ha már hallgatsz valakire, akkor olyanra figyelj, aki nem ködös általánosságokat hord össze, hanem valami kézzelfoghatót is mond. Akár a saját életéből vett példákkal illusztrálva!

5. Bizony ciki, amikor rájössz, az imádott bloggered, aki annyi mélyenszántó gondolatot ír szerelemről, az igaziról, soha nem tesz említést arról, ő kinek az oldalán találta meg a boldogságot. Gyakran elvált, különféle rossz kapcsolatokban őrlődő, végtelenül magányos emberek bölcselkedéseibe kapaszkodsz, miközben te valójában esetleg sokkal kiegyensúlyozottabb életet élsz. Komolyan hiteles számodra egy olyan spirituális tanító, aki leírja, mennyire jó döntés volt tőle, hogy gyermekeit válása után az apjuknál hagyta, mert így tiszta lappal kezdett új életet valahol messze?

6. A hitelesség a kulcs. Az olyan tippek és tanácsok, amelyek úgy kezdődnek, hogy "valahol találtam és érdekesnek gondoltam", azaz nem a szerző, hanem túlnyomoróészt valaki más gondolatain alapulnak, eleve keltsenek gyanút. Aranyos, amikor egy testes ember oszt meg máshonnan gyűjtött életmódváltási tanácsokat, de mennyivel menőbb, amikor sikeresen lefogyott blogger egészíti ki saját tapasztalataival a másoktól tanultakat!

7. Szóval amikor bármit elolvasol, légy inkább kritikus: a szöveggel szemben, a szerzővel szemben és persze önmagaddal szemben. Hámozd le a mázat a túl általános dolgokról, és esetleg kiderül, a magvas gondolatok mögött nincs semmi értelmes vagy a mindennapokban hasznosítható. Ha valaki nagy magabiztossággal ír konkrétumokról, például a rákgyógyításról vagy a hegymászásról, nyugodtan próbálhatsz utánajárni, ki ő, és ugyan miért kellene komolyan venned. És a lényeg: légy kritikus magaddal szemben. Ha valami tényleg érdekeset olvasol, akkor ne csak bólogass, hanem tedd fel magadnak a kérdést: erre magamtól miért nem jöttél rá? Miért egy nethuszár döbbent rá arra, hogy okosabban kéne élned? 

8. Azért semmit ne vegyél túl komolyan. Ha valaki elolvassa a fentieket, nem lesz egy csapásra guru, és ha az első sor után abbahagyta volna, akkor sem szalasztotta volna el élete egyetlen lehetőséget a boldogság megtalálására. Ha eljutottál ide, nyilván kíváncsi vagy, érdeklődő, esetleg csak unatkozol- bárhogy is, megvan a lehetőséged arra, hogy ilyesmivel töltsd az időt. Sose rosszabb kiindulást! Ha van szándék, nyitottság és idő, abból akár nagyon jó dolgok is kisülhetnek.