Jótanácsok mindenre

Meglepő, mennyi fiatal álmodozik arról, hogy a médiában fog dolgozni, és menő újságíróként szuperizgalmas melója és roppant jó fizetése lesz. Valóban, szépen hangzik, hogy az ember cikkírás kedvéért körbeutazza mondjuk a világot, és az egész olyan lesz mint a fizetett nyaralás. Vagy az is vonzó lehet, hogy kívülről bekerülhet valaki a hírességek netán politikai döntéshozók közé, és része lesz a kiválasztottak körének. Ám a történet azért nem ilyen egyszerű.

1. Az újságírólét nem csak játék és mese. Egyrészt óriási a tülekedés: gyakorlatilag ma bárkiből lehet újságíró aki le tud írni pár épkézláb mondatot, így aztán a szerkesztőségek szinte korlátlan kínálatból választhatnak. Akadnak talpraesettek, ügyesek, okosak, vannak akiknek jók a kapcsolataik, netán a fotózáshoz értenek, beszélnek három nyelvet, vagy egyszerűen szimpatikus a fejük. A mai igények nagyon alacsonyan vannak, az online újságok rövidke, összecsapott híreihez nem kell nagy szakismeret, így az emberek könnyen cserélhetőekké váltak. Ha agysebész főorvost keresnek, maroknyi megfelelő szakmai hátterű ember kerülhet szóba, de a média világa ma sajnálatos módon nem arról szól, hogy a betűvetés kiválasztott mestereinek nyújtana terepet.

2. Ezen pedig nem segít az sem, hogy a kommunikáció szakok ontják a friss diplomásokat. Őszintén, ki hiszi azt, hogy évente ezrével fognak kelleni a fiatal újságírók? Hova? Minek? Ráadásul a színvonal is csapnivaló némelyik intézményben, pár lelkes fiatalra azt se mernék rábízni, hogy másoljanak be valahova betű szerint egy sajtóközleményt. 

3. Ráadásul a médiában nagyon gyorsan következnek be hirtelen változások. Egyik napról a másikra húzzák le a rolót komolynak tűnő magazinok, online újságok. Az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest teljesen átformálódott a piac, nagy múltú nyomtatott újságok válnak lassan súlytalanná, miközben régen lenézett hírportálok lettek a véleményformálók. Változott a hírgyártás- és fogyasztás, bármikor bekövetkezhet egy leépítés bárhol, legyen az napilap, portál vagy hírügynökség.

4. Napról napra élni pedig nem nagy boldogság. Attól félni, hogy 50-60 éves korodban azt mondják, nem rossz amit írsz, de lassú vagy, kiégtél, nem ismered az új trendeket, és elküldenek, elég ócska érzés. És amikor ennyi idősen kellene új állást keresni, sejtheted, hol kapkodnak utánad. A képernyősöknél például szinte biztosan eljön az az életkor, ami után könnyen lecserélhetővé válik valaki, ami azért nagy hidegzuhany.

5. Ha netán dolgozol is valahol, akkor sem jelenti azt, hogy jópofa glosszákkal keresed degeszre magad, netán minőségi oknyomozó anyagokat kell összehoznod, ahol nem kérik számon, mennyi ideig dolgozol a nagy leleplezésen. A valóságban sokkal inkább az lesz a feladatod, hogy egy külföldi oldalon látott kedves cicás videó mellé írj pár mókás sort. Az is megtörténhet, hogy semmirevaló celebek legújabb félmeztelen képeire kell vadászni. És amikor külföldre küldenek? Kötött napirended van, és természetesen a sajtót meghívó elvárásainak megfelelően kell lelkes beszámolókat írogatni. Szó nincs laza fizetett nyaralásról.

6. Mindezt megfejelheti az is, hogy sok helyen nem jelentenek be alkalmazottként. Ha számlát kell adnod, alig lesz annyi bevételed, amiből a saját járulékaidat kifizetheted. Ha kapsz megbízást vagy el tudod adni egy cikked, az szuper, ha nem, akkor csak kötezelettségeid vannak, kereset nélkül. 

7. Ha úgy gondolod, ingyenesen dolgozó gyakornokként majd megvetheted a lábad a szerkesztőségben, sose feledd, hogy pár hónap múlva a te helyedre akármikor találnak újabb ingyen dolgozót, aki pont abban reménykedik, mint te. Amikor a munkádat nulla forintra értékelik, és te ezt elfogadod, be is árazod saját magad. Amikor már úgy érzed, eleget voltál gyakornok, és azt kéred, fizessenek is valamit, hirtelen kiderül, mennyit érsz a lapnak. Ha tényleg annyira jó és nélkülözhetetlen vagy, felvesznek. Ha nem... Akkor elvesztegettél pár hónapot az életedből. És hiába tűnik referenciának ez, de milyen ajánlólevélnek számít egy olyan állás, ahol még a minimálbérre sem tartottak érdemesnek? Ha nem lenne ennyire telített a szakma, akkor érhetne valamit, de amikor tele van minden bokor állástalan kommunikáció szakossal, hasonló ingyen gyakornoki múlttal, ez nem fog kiemelni téged a tömegből.

8. Azaz meg kell találni azt, amitől te jobb jelöltnek látszol. Tanulj meg fotózni és valóban érts is hozzá. Beszélj több nyelvet, légy tájékozott. És ami a legfontosabb: érts valamihez. Legyen egy terület, egy szakma, amiben járatos vagy. Ne csak helyesen tudj írni, mert az a helyesírásellenőrzők korában nem akkora kunszt. Legyél jogász, és akkor tudsz szakmailag pontos bírósági beszámolókat, bűnügyi riportokat írni. Ha a gazdasági újságírás érdekel, előbb végezz közgázt mint kommunikáció szakot. Nyilván egy autós magazinnál is előnyben van egy gépészmérnök, akinek a nyomaték vagy a teljesítmény nem csak egy ködös, értelmezhetetlen fogalom. És hidd el, ez nem olyan tudomány, amit két perc Wiki olvasással elsajátíthatsz, szemben azzal, hány férje volt Jennifer Lopeznek. Ha újságíróként megfizetnek valaha, akkor nagyon gyakran az értékes tudásodért fognak, nem azért, amit rajtad kívül több száz, több ezer ember ugyanúgy fel tud mutatni.

9. Szóval ha sajtókarrierre vágysz, légy céltudatos. Nem elég, ha jó vagy cikkírásban, legyél szívós, kitartó, érts több területhez, legyenek jó kapcsolataid. Természetesen sokan megélnek újságíróként, olyanok is, akik messze nem rendelkeznek afféle többlet tudással, mint amit fentebb említettem, de hidd el, sokkal több olyan ember van, aki csak kergette ezt az álmot, ám soha nem érte el.

10. Próbálkozz bátran, keresd a lehetőségeket, közben viszont mindig legyen egy B-terv, egy másik karrierút, ahol megpróbálhatod megtalálni a számításaidat. Nem arra gondolok, hogy gyorséttermi kiszolgáló vagy árufeltöltő leszel, hanem arra, hogy ha van egy normális szakmád, akkor akár abban is elhelyezkedhetsz- és közben nyitva tartod a szemed.

11. Vannak ugyanis más útjai is annak, hogy beteljesítsd a régi álmaidat. Akadtak, akik hobbiból kezdtek blogolni, utazásaikról készült képes beszámolókat küldték el lapoknak, és aztán valahol felfigyeltek rájuk. Egykori gazdasági szakemberből lett gasztroblogger, majd később az egész gasztro-szféra meghatározó arca- akad ilyen életút. Volt egy álma, és volt mellette egy szakma, amiben szintén jó volt, ami megteremtette a szükséges egzisztenciát, volt tehát kedve és lehetősége kedvtelésből írogatni. Az is lehet, rájössz, neked pont elég az, ha hébe-hóba megjelenik egy írásod, vagy van egy blogod, ahol kötetlenül, saját örömödre oszthatod meg a gondolataidat. Mindezt úgy, hogy mellette van saját életed, karriered, ahol éppen úgy ki tudsz teljesedni, mintha sajtómunkás lennél.

Tudom, sokak még nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy maguknak vegyenek repülőjegyet fapados járatokra. Ezzel lehet ugyan spórolni, de ha az ember nem látja át a dolgokat, csúnyán mellé is foghat. Ezért is írtam össze pár alapvető jótanácsot- a hosszabb távú utazásokra, átszállásos járatokra most nem térek ki, tényleg csak alapinformációk jönnek. A rutinos utazók még ezer jó tippet, trükköt ismernek, de elinduláshoz talán ez is elég.

1. Miért is jó nekünk a repülés szabadsága? Nos, egy rövidebb európai városlátogatáshoz, nyaraláshoz nem kell többé hivatásos szervező, és az is egyszerűen megoldható, hogy valaki külföldre utazzon dolgozni, és így tovább. A kontinensen belül természetesen lehet utazni autóval, busszal, vonattal is, és én javaslom is, hogy ha nem kifejezetten távoli helyre megyünk, nézzünk szét az alternatívák közt. Lehet, hogy vonatozni például hosszabb, de talán közelebb visz a végső úti célhoz, mint a repülő, a poggyászunknak sincs súlykerete.

2. Ha elszántuk magunkat a repülésre, akkor kezdjünk keresgélni. Általában a fapadosok ajánlatait szokás böngészni- de mi is az a "fapados"? A gépeik korszerűek, nem arról van szó, hogy le lennének harcolva. Sőt, azért tudnak olcsóbbak lenni, mert kevesebb üzemanyagot fogyasztó, fiatalabb gépeik vannak. Az ülések zsúfoltan vannak, de ma már ez sok más légitársaságnál jellemző- 2-3 órát simán ki lehet bennük bírni. A fő különbség az, hogy az alapszolgáltatást vesszük meg csak a jegy árában, de minden más pénzbe kerül! A feladható poggyászért fizetni kell, a kicsivel jobb ülésért fizetni kell, az ellátásért fizetni kell, a reptéri adminisztrációért fizetni kell és így tovább. Tehát amikor látunk egy csábító repjegyárat, az csak a kiindulás, ami a többszörösére nőhet. De ezek nem kötelezőek, szóval a döntés a miénk.

3. A nem fapados légitársaságoknak is szoktak akcióik lenni, és ma már ott is előfordul, hogy egy-két szolgáltatás kimarad a meghirdetett árból. Szóval a két utaztatási modell közeledett. Aki pontosan tudja, mit szeretne és azt be is tudja foglalni, annak bármelyik légitársaság jó, akárhová is sorolják azt.

4. A fapadosok közül Budapestről nagyon sok helyre kínál utazást a Wizzair és a Ryanair. A dolgunk nagyon egyszerű, a honlapon kiválasztjuk a kiindulási- és a célállomást, a dátumokat és már nézzük is a repjegyárat. Nagyon jellemző a fapadosokra, hogy az árak folyamatosan fel- és lemennek. Általában két hónapra előre véve a jegyet találunk kedvezőbb árakat, de ez sem garantált. Ami fontos: ha nem ragaszkodik valaki az időponthoz, akkor bátran nézzen szét 1-2 hetes vagy szélesebb időintervallumban. Természetesen az időpont tologatásánál a teljes oda és vissza repjegyárat kell nézni- mondjuk ha oda és vissza is 8-8 ezer az utazás egyik konstrukcióban, míg a másiknál csak 5 ezer az odaút de 15 a hazafelé jövet, akkor az előbbi az olcsóbb. Tudom, szájbarágós vagyok, de azt gondolom, aki még sose vett repjegyet, az simán belefuthat abba, hogy csak az egyik út árára koncentrál.

5. Amikor kiválasztottuk a megfelelő dátumot és vesszük magát a repjegyet, kapunk egy árat. Legyen a példa kedvéért 16 ezer oda-vissza. Itt jön a trükkös rész! Az, hogy mi értendő bele ebbe, társaságonként más. Egy kézipoggyászt fel lehet vinni a Ryanair vagy a Wizzair gépeire is ingyen, csak nagyon nem mindegy, mekkora az a kézipoggyász. Jelenleg a Ryanair ingyenesen lényegesen nagyobbat engedélyez, de méreteket nem írok, mert a fapadosokra jellemző módon a feltételek bármikor változhatnak. Minden egyes foglalás előtt érdemes átolvasni a honlapon a poggyászokra vonatkozó tájékoztatót! Aki tud otthon nyomtatni és képes felvinni pár adatot, annak az internetes check in ingyenes, és a reptéren sem kell várakoznia. De vigyázat, ha elfelejti valaki és ott kap észbe, az drága lesz! Pénzbe kerül a feladott, nagyobb poggyász is, de figyeljünk rá, hogy oda és vissza is fizetni kell érte. Külön pénz az elsőbbségi beszállás, a jobb ülőhely- ilyesmire sose költöttem. A fedélzeti fogyasztás ízlés kérdése. Biztosítást is lehet kötni- én azt gondolom, utazási biztosítás nélkül senki ne menjen külföldre, tehát ha valakinek jobb ötlete nincs, megkötheti azt a légitársaság honlapján is. Végül a tételekből össze fog állni egy végső ár, és aztán meg lehet venni a repjegyet.

6. Azért még ilyenkor is van egy kis házi feladat, bár talán még jobb, ha az ember foglalás előtt néz utána a részleteknek. A honlapon lefoglal az ember egy brüsszeli repjegyet, aztán kiderül, Charleroi annyira Brüsszel, mint amennyire Budapest Székesfehérvár. Nézzünk szét jól, egészen pontosan melyik reptérre is kínál utat adott légitársaság! És utána próbáljunk arról információt gyűjteni, onnan hogy tudunk eljutni oda, ami a végső célállomás. A repjegy keresésénél ott vannak az indulási időpontok, és ha mondjuk a kinézett gép reggel 6-kor indul vissza Magyarországra, számoljunk úgy, hogy hajnali 4-re(!) kell a reptéren lennünk. Ha nincs éjszakai transzfer, előző estétől a reptéren rostokolhatunk. 

7. Szóval nagy a szabadság, nagy a mozgástér, de a rossz döntések miatt felelősség is a mienk. Viszont ne feledjük, ha ügyesen és olcsón vesszük a repjegyet, akkor sincs nagy tragédia, ha egy jegyet elbukunk mondjuk odaútra, és veszünk helyette egy másikat. Rugalmasnak kell lenni, könnyen megeshet olyan is, hogy adott helyre egyik légitársaság gépével utazunk, de másik céggel repülünk haza- csak ilyenkor figyeljünk arra az "apróságra", hogy ami az egyik légitársaságnál még ingyen felvihető poggyász, a másiknál talán már feláras. 

8. Elsőre érdemesebb talán egyszerűbben tető alá hozható városlátogatással indítani, olyan reptérre, ahonnan rendszeres transzferjáratok vannak, tehát bele kell rázódni ebbe a fajta utazásba. Igen, kell az önállóság, igen, szükséges a nyelvismeret, és igen, számolni kell azzal, hogy néha valami nem az elképzelések szerint alakul. Cserében a mi kezünkben van minden döntés.

9. A lényeg: amit mi elintézünk, az van elintézve, amiről mi tájékozódunk, azzal lehetünk tisztában. Aki felkészül, azt sokkal kevésbé érik meglepetések. Utazás előtt nézzük meg, mekkora lehet a bőrönd, és ha azt írják, maximum 45 centi a leghosszabb oldalán, mérjük le a sajátunkat- ha akár csak 2 centivel is hosszabb, keressünk másikat. Nincs olyan hogy "ez majdnem akkora"- valami vagy belefér a limitbe, vagy nem. Ugyanígy, ha 40 perccel korábban kell ott lennünk a check-in zárása előtt, ne késsünk el, ha internetes check-int választottunk, vigyük magunkkal a kinyomtatott jegyet és így tovább. Szánjuk rá az időt arra, hogy minden tájékoztatót elolvasunk, mert aki nem teszi ezt meg, magából csinál hülyét reklamáláskor. 

10. A saját idétlenkedésünknek ára van, és ez jelen esetben bizony pénzben is kifejezhető. A fapadosokra jellemző, hogy az alaptevékenységen túli bevételek egy része a plusz kényelmi szolgáltatásokból, másrészt a nem felkészült utazók sarcolásából jön. Sok év és sok repülés után elmondhatom, nekem utóbbi miatt még sose voltak plusz kiadásaim, és ez nem a szerencsén, hanem az előzetes felkészülésen múlik. Szóval én szeretem a fapadosokat is, mert lehetőséget adtak olcsó utazásokra, olyan helyekre juthattam el, ahova máshogy talán soha nem lett volna alkalmam. 

Igazodjunk el a személyszállítási módozatok között, próbáljuk közösen kitalálni, mi a jó és mi a rossz az Uber modelljében, a magyar piacra való betörésében.

1. Közlekedni kell. Az emberek 99 százaléka számára alapvető, hogy szinte napi rendszerességgel kell eljutni A pontból B-be. A szerencsések mehetnek gyalog, vannak, akik bicikliznek, mások autóznak, tömegközlekednek, és persze van aki taxizik. Ez egy régi jó módszer: fizetünk valakinek azért, hogy az a saját kocsijával elszállítson minket adott pontra. Kényelmesebb, mint a busz, mert címtől címig visz, viszont éppen ezért jóval drágább is.

2. A taxizás egy jól szabályozott gazdasági tevékenység. Egyrészt az államnak és önkormányzatnak fontos a szabályozás, mert így biztosíthatja, hogy a tevékenység ellenőrzött, adóztatható keretek között maradjon. A taxisoknak azért fontos, mert a személyszállítási piac korlátozott, ha teljesen szabadjára lenne engedve, akkor túl sokan lennének jelen, elaprózódna a piac. És elvileg az utasoknak is fontos, mert a szabályozott piac garantálhatná, hogy korrekt áron, profi sofőrök megfelelő autóval szállítsák őket.

3. Ám tökéletes szabályozás nem létezik. Ha túl magasak a vállalkozás indításának és működésének költségei, akkor az a taxisoknak baj. Ha túl alacsony a várható adóbevétel, az az államnak nem felel meg. Ha a szabott árak miatt drága lesz a taxizás, azt az utasok nem fogják szeretni. A taxizáson mindig is vitatkoztak, hazudik, aki azt mondja most kezdődött ez el! Az például sokak számára volt kellemetlen, hogy a totális árszabályozás miatt már kedvezmények sem adhatók, és így jelentősen megugrott a korábban fix árasnak besorolt reptéri fuvarok ára, csak egy példát említve. Mindenki alternatív megoldást keresett- gyakorlatilag az Üllői út végétől Vecsésig minden talpalatnyi földből reptéri parkoló lett. 

4. Ha tehát valahol van egy igény másféle, olcsó szolgáltatásra, akkor az igen gyakran meg is jelenik. Az Uber előtt is voltak mindenféle módszerek arra, hogyan lehessen olcsóbban taxizni, sőt, a sofőrszolgálatok is egyfajta taxielkerülési alternatívák. Az Uber csak annyit tett, hogy az egyékbént ügyes alkalmazás kifejlesztésével kiiktatta a szabályozott piaci kereteket, a taxicégeket, és gyakorlatilag amatőr sofőrökből csinált kvázi taxist. Címet kapnak, felveszik az utast, aki bankkártyával fizet, az Uber levonja a jutalékát, a sofőr meg saját kocsijával kereshet egy kis zsebpénzt- halleluja, mindenki boldog!

5. A történet azért ennél kicsit bonyolultabb. Az Uber és a sofőrök bevételei az állam előtt rejtve maradnak, az adózás több, mint szürke zónába csúszott, és ezt bizony egyetlen hatóság sem fogja jó szemmel nézni. És valóban, amikor te egy szobafestés után számlát adsz, adózol és persze magad után is járulékot fizetsz, a szinten jövedelmet szerző Uber-sofőr miért legyen kivétel? Másrészt elvileg a taxis szabályozásnak köszönhetően egy profi, vizsgázott sofőr szállít, nem pedig egy leharcolt autós pszichopata. Tudom, az Uber rendszerén belül értékelhető a sofőr is, az utas is, de amikor kéne a fuvar, biztosan azt böngészed, hány pontja van annak, aki téged egy zimankós éjszakán hazaszállít? Így aztán az igénynek az a része jogos, hogy az Uber is kerüljön valamiféle szabályozás alá, egyrészt adózási, másrészt biztonsági okokból. Ennek a megteremtése állami feladat! Ráadásul az Uber nem szociális foglalkoztató, hanem azért hozták létre, hogy pénzt keressenek vele. Sokat. Akkor miért kellene kibújnia az általános szabályok alól?

6. Az viszont furcsa lenne, ha olyan szabályozás születne, ami minden Uber-sofőrtől pont ugyanazt várná el, mint minden taxistól, a sárga színtől kezdve. És az pedig igazságtalan lenne, ha a taxisoktól megkövetelnének minden szabályt, míg az Uber-sofőr havi 50 ezer forintos KATA megfizetésével letudna mindent, és legálisan dolgozhatna. Olyan hibrid kellene, amelyik értelmes feltételeket ír elő, és ráadásul lehetőséget ad a piaci versenyre. Mert én, mint utas, azért szeretnék annak hasznából részesülni, hogy adott esetben többféle díjszabású konstrukcióból választhassak. Ne legyen nagy autó, nem baj, ha nem sárga, de ha féláron visz, ám legyen! Nem az Uber modelljével van a baj, az agyonszabályozott, totálisan kötött árú taxis rendelet köti béklyóba a rendszert.

7. Megjegyezném, sok más szférában is tüntethetnének. Az olcsóbb panziók a világ minden részén szembesülhettek azzal, hogy a keveset költeni szándékozó utazók Airbnb szállásokat választanak, sőt, sokan akár ingyen mennek couchsurfingezni. A nyomtatott sajtót maga alá temette az online kiadványok világa, ahol ma már több az olvasó, és több a reklámbevétel is. De a lexikonkiadók is rendesen buktak a wikipédiával. Az utazási irodák pedig azzal számolhatnak, hogy sokan maguknak megveszik a repjegyet, online foglalják a szállást, odakinn intézik a programokat. Na ebből se sok adóbevételt lát ám a magyar állam! És azt is megnézem, mit kezd a Netflix szolgáltatásával a hazai médiahatóság...

8. Szóval ez egy globális, több üzletágra kiterjedő trend, csak a jól szervezett taxisok elég hangosak, képesek feltűnést kelteni. De az ő piacvesztésüknél nagyságrendileg komolyabb átrendeződések voltak máshol. A taxi-kérdés rendezése nem elég. Csak gondoljunk arra, hogy sokkal élesebb viták vannak az offshore cégekről, vagy azokról a techóriásokról, akik mindenhol nevetséges adót fizetnek, mert a központjuk a legkisebb adókulcsot meghatározó országban van. A hazai Uber-forgalom meg sem közelíti azt, amit egy-egy titokzatos cég kivisz Magyarországról, például a nyersanyag-kereskedelem területén. Az Uber-kérdésre ugró politika érdekes módon ezekben a szférákban mintha kevésbé lenne határozott.

9. Ráadásul a taxisokat támogatók is szívükre tehetik a kezüket: mindig, mindenki számlát kér a kőművestől? Rendel-e Kínából jóval olcsóbban terméket, bízva abban, hogy megússza a vámolást és az ÁFÁ-t, mert nem akarja a hazai kiskereskedőt "hízlalni"? És vajon a tiszta viszonyokat követelő taxisok mindegyike betart mindig minden szabályt? Költői kérdések. 

10. A megoldás egy olyan átfogó szemléletváltás kellene hogy legyen, ami képes kezelni az új típusú gazdaságot. Mert ami zajlik, sok szempontból forradalom. Meg kell érteni, a változás állandó és folyamatos, évszázadok óta. Ahogy az ipari forradalom idején új modellek jelentek meg, úgy volt például durva váltás a kommunista államosítás, majd a rendszerváltás után a magánvállalkozások térnyerése. És hol vannak már az egykor egyeduralkodó céhek, amelyeknek a maguk idején fontos szerepük volt, de túllépett rajtuk a világ...

11. Lehet toldozni-foldozni a rendszert, még kitalálni egy raklap bürokratikus szabályt, de sokkal jobb lenne megérteni az új trendeket, és ahhoz illeszkedő módon kitalálni egy szabályozást. Online megy a szolgáltatás igénybevétele? Legyen sokkal egyszerűbb online adózási lehetőség! Értsük meg az új modelleket, és próbáljunk olyan megoldást kitalálni, ami jó a cégeknek, jó az így jövedelemre szert tevőknek, és a jó a kuncsaftnak is, mert rugalmasabb, nagyobb választási lehetőséget biztosító piacon versengenek érte. Aki arra vár, hogy milliók mennek ki tüntetni "Nagyobb adókulcsot, magasabb árakat!" transzparensekkel, az nagyot fog csalódni- ráadásul ezt a politika is tudja, ezért vezetnek be alacsony hatósági árakat.

12. Szóval a taxisok iránti esetleges szimpátia nem örökéletű- ha lesz olcsóbb, kényelmesebb, a célnak megfelelő megoldás, mindig lesz olyan is, aki azt választja. (Már most sem ért velük mindenki egyet.) Igenis léteznie kell mindenki számára elfogadható megoldásnak! A tiltás úgysem lehet tartós, tehát addig kéne kitalálni valamit, amíg el nem szalad mellettünk a világ, mert azt garantálom, a taxizás csak egy terület a sok közül, ahol hasonló innovatív megoldások nyernek teret a jövőben. Aki most felkészül ezekre, lépéselőnybe kerül. Amelyik ország ezt képtelen ezt megérteni, rugalmas lenni, az lemarad, és előbb-utóbb úgyis megadja magát az újdonságoknak. Nem lenne jobb akkor már előre menekülni? Az Uber okozta gondoktól nem megijedni kell, hanem próbáljuk megérteni azokat, és találjunk ki rá korszerű megoldásokat. Jó lenne egyszer az életben nem a vaskalaposok táborát erősíteni, hanem azokét, akik képesek megfelelően idomulni az újdonságokhoz...

Hosszan lehetne sorolni a soha el nem tűnő semmitmondó bölcsességeket. Mielőtt megosztod őket újból, sokadjára, egy kicsit gondoljunk bele, mit üzennek nekünk. Bőven lehetne még példát említeni ezeken túl is, de a lényeg szerintem érhető- lehet, hogy pillanatnyi elégedettséggel töltenek el, de aligha fogják pont ezek megadni számodra a megfelelő útmutatást a világban való eligazodáshoz.

1. "Higgy magadban." Azt hiszem, ez elvileg akár fontos is lehetne. Szinte biztosan kell a sikerhez, a boldogsághoz az, hogy legyen benned önbizalom, képes legyél határozott, önálló döntésekre. A probléma az ezzel a dumával, hogy annyira alapvető, hogy ezért nem is nagyon mond semmit. Afféle nyilvánvaló igazság, amire mindenki bólogat, mert tisztában voltunk vele vele eddig is. Ha csak ennyi jó tanácsod van valaki számára, akkor azt akár meg is tarthatod magadnak, mert lépten-nyomon ezt kapja minden ember az arcába. Aki nem értette meg ezredik olvasás után se, annak teljesen mindegy, hogy te is ezt ismételgeted.

2. "Légy önmagad." Értem a szándékot, hogy azt akarja ez a mondat sugallni, mutasd meg és vállald fel a saját igazi énedet. A gond az, hogy a megfeleléskényszer, a kétszínűség is a saját meghatározó személyiségjegye lehet valakinek. Mi van, ha az önismereti kurzus valójában nem az igazi éned hozza elő, hanem befolyásolhatóságod okán pont az változtat meg? Bonyolult, igaz? Hát ez már csak így van egy olyan összetett lény esetében, mint az ember. A jó tulajdonságaiddal, a hibáiddal, az önáltatásaiddal együtt is az vagy, aki. Persze változtathatsz magadon, a felfogásodon, de akkor mikor is voltál igazán önmagad?

3. "Fogadd el önmagad." Szerintem meg nem feltétlenül. Miért ne lehetnél jobb, több is annál, mint ami most vagy? Azt el kell fogadni, hány éves vagy vagy milyen magas, na de miért ne képezhetnéd magad, miért ne lehetnél edzettebb, miért ne próbálhatnál ambíciózusabb lenni? Akinek ez a közhely kibúvót ad ahhoz, hogy maradjon a langyos vízben, annak többet árt mint használ. 

4. "Az univerzum már eldöntötte / meg van írva a sors könyvében / az égiek már elrendezték." No igen, odafenn (vagy odalenn, ki miben hisz) minden előre le van zsírozva. Azt viszont nem tudom, hogy akkor minek csinálunk bármit az életben. Elébe megyünk az előre megírt sorsnak? Ha az van megírva, hogy híres leszek és gazdag, nem mindegy, hogy teszek érte vagy csak ülök a szoba közepén és zombikat ölök egy játékprogramban? Minek kellene például hinni magunkban hogy elérjük az álmunkat? A vége úgyis ugyanaz lesz. Ha pedig úgy van megírva, hogy valójában mégsem ezer százalék mi lesz velünk, akkor honnan tudhatnánk, mi van megírva? Ez egy tipikus semmitmondó, alaptalan marhaság, amit azok puffogtatnak, akik ezzel afféle mindentudó gurunak akarnak látszani, de valójában pont ugyanúgy nem tudnak semmit előre megírt sorsunkról, mint te.

5. "Azt kapja mindenki amit megérdemel." Nyilván még soha nem láttál jó embert, akit csapások értek, és nem láttál semmirevaló csirkefogót, akit üldöz a siker. Vagy mégis? Ráadásul ha lenne előre megírt sors, akkor egyébként is alaptalan ez a kijelentés, hiszen nem tetteink befolyásolják a jövőnket, az rég el van döntve.

6. "Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út." Ez egy tipikus rettentően mélynek hangzó ám azzal együtt piszokul általános közhely. Hogy miért? Mert az élet nem akadályverseny, nem célként teljesített állomások sora. Az élet egy folyamat, amiben történik velünk ez is, az is, ezer dolog van egymásra befolyással. A konkrét célok, mondjuk egy diploma vagy a gyerekszülés hiába fontosak önmagukban, csak egy-egy részei a karriernek, a családi életnek, amiket sok más történés meghatároz. Az olyan rettentően általános célok, mint a boldogság meg a lelki béke pedig kellően megfoghatatlanok- ráadásul ha elérted őket, igenis azok a fontosak, nem az, hogy milyen kalandok után jutottál ebbe a nagyszerű állapotba. A kettő egyébként is nehezen elválasztható.

7. "Minden bajnak lelki oka van." Belátom, jó abban hinni, hogy vírusok, genetikai alapú betegségek nem is léteznek, csak azért vonzzuk be a bajokat, mert sokat aggódunk, vagy éppen túl felelőtlenek vagyunk. Nem hanyagolom el a mentális tényezőket, de azért higgyünk egy picit a biológiában, az orvostudományban is. Mert érdekes módon jó, feltáró jellegű beszélgetések inkább csak a legendákban gyógyítottak meg bárkit is, míg a műtétek, gyógyszerek annál többet. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell kiegyensúlyozottságra, lelki egészségre törekedni, természetesen. De eddig az emberiség történetében még a legboldogabb, legmegvilágosodottabb emberek is meghaltak, ami picit ellentmond ennek az elvnek.

8. "Lépj ki a komfortzónádból." A helyzet az, hogy az élet alapvetően nem komfortzóna. Mindenféle szükséges a létfenntartáshoz, gyerekként iskolapadba kényszerítenek, felnőttként melózol mint egy bolond, aggódsz a gyerekért, aggódsz a szüleidért és így tovább. Természetesen bele lehet fásulni a monoton életritmusba, és nyilván értem én, miről szól ez a közhely, de akadnak például emberek akiknek a komfortzóna az valami extrém életforma. Menjenek el öt évre mosogatni, hogy igazán szembesüljenek az élet mibenlétével? Ráadásul eleve az elkényelmesedett nyugati életformából indul ki, ahol megvan az a luxusunk, hogy elálmodozzunk életünk feje tetejére állításáról. Először fogjuk fel, mennyire kivételezett helyzetben vagyunk ezzel! Te megteheted, hogy csapot-papot magad mögött hagysz és befizetsz egy spirituális megtisztulásra egy indiai kolostorba, de a világon élők 80 százaléka számára ez elképzelhetetlen. Na ennek fényében gondolkodj a "komfortzónákról", a belefásulásról, a lehetőségeidről.

.

(Bocs a gifekért, de ha már közhelyek, pár lazán ideillő vagy semennyire nem kapcsolódó jelenetet nem hagyhattam ki. Ha már hosszú a szöveg, legyen benne valami szórakoztató is.)

Mielőtt hitelt vennél fel, érdemes pár dolgot átgondolnod, mert ha rosszul döntesz, egész további életedet elronthatod. Borzalmas dolog, amikor éveken, évtizedeken egy rossz döntés hatásaid nyögöd, és a törlesztőrészletek rabigájában vergődsz- néha ráadásul nem csak a saját hibádból, hanem tőled független okokból. (A különféle magán- vagy uzsorakölcsönökre nem térek ki most, de lesz majd mit átbeszélni azok kapcsán is.)

1. Nem kötelező eladósodni. Mindenféle acsarkodó véleményt lehet olvasni a kisembert kizsigerelő bankokról, de ne feledjük, azért a csapdába esést ki lehet kerülni úgy, hogy az ember nem is kér pénzt senkitől. Aki nem akarja a bankok zsebét tömni, az nem vesz fel hitelt. Tudom, nem nagy tudomány, de sokan nem gondolják ezt végig. 

2. A hitel nem az ördögtől való dolog. Szükség lehet rá, amikor az ember szeretne egy saját otthont, autót, finanszírozni akarja a tanulását, vállalkozását. Igenis sok-sok ember volt, aki hiteleknek köszönheti azt, hogy normálizálódott, netán új vágányra került az élete. Nekik bizony óriási segítség volt, hogy ellenőrzött körülmények között, megbízható partnertől kapott pénzt, amit csak később, részletekben kellett visszafizetnie.

3. Gondold át alaposan a hitelfelvételt. Döntsd el, mire van igazán szükséged, és mi az, amit csak szeretnél, de felesleges miatta eladósodnod. Marhaság felvenni hirtelen ötlettől vezérelbve egy hitelt például egy nyaralásra, vagy egy alkalomszerűen használt dologra, például egy jetskire. Autónál, lakásnál figyelj rá oda, mi az, ami valóban elengedhetetlen, és mi az, ami csábító, de nem megfizethető. Természetesen mindenki új autót szeretne, de ha egy használt autóval, ami az alapvető céljaidnak éppen úgy megfelelne, hosszú évekkel rövidebb ideig veszedbe a hitel rabigáját, válassz okosan. Ne a megalapozatlan vágyaidra hallgass, inkább számolj és tervezgess. 

4. Bizony, aki hitelt akar felvenni, az tanuljon meg alaposan számolni. Nagyon hasznos olvasmány például a Kiszámoló blog, ahol rengeteg pénzügyi témában részletesen levezetik, mi mennyi. Neked elég sokkal kevesebb dologhoz érteni, de igenis a téged érintő hitelek terén láss tisztán. Ha úgy érzed ez nem fog menni, akkor ne gondolkodj hitelben. Az ugyanis a felnőtt, a saját sorsukról felelősen dönteni képes emberek játéka. 

5. A diákhitel egy klasszikus példa erre. Sok fiatal veszi fel a tényleg nagyon kedvező kamatozású kölcsönt, amit egy részük meglehetősen esztelen módon szór el, és aztán a vállukat vonogatják, amikor szóba kerül, tudják-e, mennyivel tartoznak és mikor kell elkezdeni a törlesztést. Vedd úgy, hogy ha elég felnőtt vagy pénzt kérni, legyél elég felnőtt ahhoz is, hogy visszafizesd amikor aktuális lesz.

6. A hitelt ugyanis nem hagyhatod magad mögött hátra, mint egy rossz cipőt. Sokan hiszik, hogy ha bajba kerülnek, nem fizetik, akkor majd szépen elévül a tartozás. Hát ez azért nem egészen így működik. A hitelt nyújtónak is vannak jogai, és ezt majd te is megérted, ha valakinek kölcsönadsz pénzt, és az nem hajlandó törleszteni. Tudom, hogy a bankok nem angyalok, de amikor hitelt vettél fel, téged sem kényszerített senki arra, hogy megtedd. Aki nem akar bankokkal üzletelni, az csak bekiabál az ajtón, hogy "tartsd meg a pénzed te mocskos állat". 

7. A hitel nem ajándék és nem ingyenpénz. A banknak természetesen a hitel az ütlet. Ezért van az, hogy hirdetések ömlenek rád a televízióból, amelyek el tudnak csábítani. Aki a reklámok hamis világára építi az életét, eleve nagy hibát követ el, te se tedd ezt. Viszont a bankok eközben azért mégiscsak hozzásegítenek mondjuk egy házhoz, ahol élhetsz. Valahol megértem az elkeseredett embereket, akik hitelcsapdába kerülve tüntettek. De a "nem adom a házam" szlogen kiagyalói azt néha elfelejtették, hogy a házuk árának csak a negyedét adták ők, a többit meg a bank. Akkor kié is az a ház? (Persze amikor hosszú évek alatt már rengeteg pénzt fizettek vissza és még mindig csak nő a tartozás, az elég durva. Itt azért a szabályozónak is van felelőssége, mert hagyták, hogy ide jusson a hitelfelvevők tömege. Az egy másik kérdés, hogy szigorúbb szabályokkal feleannyian kaphattak volna pénzt, tehát a most bajba kerülteknek esélye sem lett volna házat venni.)

8. Szóval reálisan kell értékelni ezt az egész hitelkérdést. Akkor folyamodj hitelért, ha arra valóban szükséged van, ha tökéletesen tisztában vagy a pénzügyi résszel (mennyit és hány évig kell fizetned, mik a kockázatok) és tudod azt is, változások esetén is tudod törleszteni a részleteket. Ha bármi kétség felmerül, vagy ne vegyél fel hitelt, vagy módosítsd az eredeti elképzeléseidet: válassz kisebb lakást, olcsóbb autót. Ma talán úgy érzed, a szerényebb választás miatt te lemaradsz valamiről, de hosszú távon összességében óriási lehet a különbség. Az új autót vevők esetleg még mindig nyögik a részleteket, miközben autójukat leharcolták, míg te azóta már rég kocstt cserélhettél. Sose feledd, a hitel nem sprintverseny, mindig a hosszú távú végeredményt kell vizsgálni!

9. Ne hagyd, hogy a bankok hitelígéretei szabjanak irányt a kreativitásodnak. Utazni szeretnél? Felvehetsz hitelt, vagy pedig utánajárhatsz, hogy tudsz olcsóbban kikapcslódni. Önálló szervezés fapadosokkal, utószezon- elsőre talán kompromisszumnak tűnnek, mégis lehetnek ugyanolyan jók ezek a nyaralások. És míg a hitelből utazók esetleg elzálogosítják a jövőjüket és a törlesztés miatt a következő 1-2 évben nem mehetnek sehova, te már tudod, hogy kell olcsón utazni és újból megteheted. Szerinted ki járt jobban? Ugyanígy légy ötletes, amikor azt fontolgatod, bútort, televíziót vásárolsz hitelre. Nézz szét a használt dolgok közt, próbálj kreatív lenni. És ha a tévét szinte sose kapcsolod be, akkor felesleges új, méregdrága cuccot venni, bármennyire csábító az "ingyenhitel". 

10. Ingyenhitel ugyanis nincs, miért lenne? Már fentebb írtam, hogy ez üzlet. Ha kamat nélkül kapod a hitelt, valójában te vagy a bank által forgalmazott "termék", mert elviszel egy drága cuccot a boltból, amit egyébként nehéz lenne eladni, és az áradat a bolt fizeti meg a banknak kamat formájában.

11. Egy szó mint száz: használd a fejed, azért van. Dönts felelősen, és viseld a döntésed következményeit. Ha kételkedsz, ha nem vegy benne biztos, mit vállalsz, inkább ne vegyél fel hitelt, ilyen roppant egyszerű dolog ez. Az életben a legtöbb dolog ugyanis megvár, és amit nem teszel meg most, azt kis idő múlva jobb helyzetbe kerülve már bátrabban felvállalhatsz. És akkor jól jöhet majd a hitel, ami hozzásegíthet valamihez, és amit vissza is tudsz fizetni.