Hosszan lehetne sorolni a soha el nem tűnő semmitmondó bölcsességeket. Mielőtt megosztod őket újból, sokadjára, egy kicsit gondoljunk bele, mit üzennek nekünk. Bőven lehetne még példát említeni ezeken túl is, de a lényeg szerintem érhető- lehet, hogy pillanatnyi elégedettséggel töltenek el, de aligha fogják pont ezek megadni számodra a megfelelő útmutatást a világban való eligazodáshoz.

1. "Higgy magadban." Azt hiszem, ez elvileg akár fontos is lehetne. Szinte biztosan kell a sikerhez, a boldogsághoz az, hogy legyen benned önbizalom, képes legyél határozott, önálló döntésekre. A probléma az ezzel a dumával, hogy annyira alapvető, hogy ezért nem is nagyon mond semmit. Afféle nyilvánvaló igazság, amire mindenki bólogat, mert tisztában voltunk vele vele eddig is. Ha csak ennyi jó tanácsod van valaki számára, akkor azt akár meg is tarthatod magadnak, mert lépten-nyomon ezt kapja minden ember az arcába. Aki nem értette meg ezredik olvasás után se, annak teljesen mindegy, hogy te is ezt ismételgeted.

2. "Légy önmagad." Értem a szándékot, hogy azt akarja ez a mondat sugallni, mutasd meg és vállald fel a saját igazi énedet. A gond az, hogy a megfeleléskényszer, a kétszínűség is a saját meghatározó személyiségjegye lehet valakinek. Mi van, ha az önismereti kurzus valójában nem az igazi éned hozza elő, hanem befolyásolhatóságod okán pont az változtat meg? Bonyolult, igaz? Hát ez már csak így van egy olyan összetett lény esetében, mint az ember. A jó tulajdonságaiddal, a hibáiddal, az önáltatásaiddal együtt is az vagy, aki. Persze változtathatsz magadon, a felfogásodon, de akkor mikor is voltál igazán önmagad?

3. "Fogadd el önmagad." Szerintem meg nem feltétlenül. Miért ne lehetnél jobb, több is annál, mint ami most vagy? Azt el kell fogadni, hány éves vagy vagy milyen magas, na de miért ne képezhetnéd magad, miért ne lehetnél edzettebb, miért ne próbálhatnál ambíciózusabb lenni? Akinek ez a közhely kibúvót ad ahhoz, hogy maradjon a langyos vízben, annak többet árt mint használ. 

4. "Az univerzum már eldöntötte / meg van írva a sors könyvében / az égiek már elrendezték." No igen, odafenn (vagy odalenn, ki miben hisz) minden előre le van zsírozva. Azt viszont nem tudom, hogy akkor minek csinálunk bármit az életben. Elébe megyünk az előre megírt sorsnak? Ha az van megírva, hogy híres leszek és gazdag, nem mindegy, hogy teszek érte vagy csak ülök a szoba közepén és zombikat ölök egy játékprogramban? Minek kellene például hinni magunkban hogy elérjük az álmunkat? A vége úgyis ugyanaz lesz. Ha pedig úgy van megírva, hogy valójában mégsem ezer százalék mi lesz velünk, akkor honnan tudhatnánk, mi van megírva? Ez egy tipikus semmitmondó, alaptalan marhaság, amit azok puffogtatnak, akik ezzel afféle mindentudó gurunak akarnak látszani, de valójában pont ugyanúgy nem tudnak semmit előre megírt sorsunkról, mint te.

5. "Azt kapja mindenki amit megérdemel." Nyilván még soha nem láttál jó embert, akit csapások értek, és nem láttál semmirevaló csirkefogót, akit üldöz a siker. Vagy mégis? Ráadásul ha lenne előre megírt sors, akkor egyébként is alaptalan ez a kijelentés, hiszen nem tetteink befolyásolják a jövőnket, az rég el van döntve.

6. "Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út." Ez egy tipikus rettentően mélynek hangzó ám azzal együtt piszokul általános közhely. Hogy miért? Mert az élet nem akadályverseny, nem célként teljesített állomások sora. Az élet egy folyamat, amiben történik velünk ez is, az is, ezer dolog van egymásra befolyással. A konkrét célok, mondjuk egy diploma vagy a gyerekszülés hiába fontosak önmagukban, csak egy-egy részei a karriernek, a családi életnek, amiket sok más történés meghatároz. Az olyan rettentően általános célok, mint a boldogság meg a lelki béke pedig kellően megfoghatatlanok- ráadásul ha elérted őket, igenis azok a fontosak, nem az, hogy milyen kalandok után jutottál ebbe a nagyszerű állapotba. A kettő egyébként is nehezen elválasztható.

7. "Minden bajnak lelki oka van." Belátom, jó abban hinni, hogy vírusok, genetikai alapú betegségek nem is léteznek, csak azért vonzzuk be a bajokat, mert sokat aggódunk, vagy éppen túl felelőtlenek vagyunk. Nem hanyagolom el a mentális tényezőket, de azért higgyünk egy picit a biológiában, az orvostudományban is. Mert érdekes módon jó, feltáró jellegű beszélgetések inkább csak a legendákban gyógyítottak meg bárkit is, míg a műtétek, gyógyszerek annál többet. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell kiegyensúlyozottságra, lelki egészségre törekedni, természetesen. De eddig az emberiség történetében még a legboldogabb, legmegvilágosodottabb emberek is meghaltak, ami picit ellentmond ennek az elvnek.

8. "Lépj ki a komfortzónádból." A helyzet az, hogy az élet alapvetően nem komfortzóna. Mindenféle szükséges a létfenntartáshoz, gyerekként iskolapadba kényszerítenek, felnőttként melózol mint egy bolond, aggódsz a gyerekért, aggódsz a szüleidért és így tovább. Természetesen bele lehet fásulni a monoton életritmusba, és nyilván értem én, miről szól ez a közhely, de akadnak például emberek akiknek a komfortzóna az valami extrém életforma. Menjenek el öt évre mosogatni, hogy igazán szembesüljenek az élet mibenlétével? Ráadásul eleve az elkényelmesedett nyugati életformából indul ki, ahol megvan az a luxusunk, hogy elálmodozzunk életünk feje tetejére állításáról. Először fogjuk fel, mennyire kivételezett helyzetben vagyunk ezzel! Te megteheted, hogy csapot-papot magad mögött hagysz és befizetsz egy spirituális megtisztulásra egy indiai kolostorba, de a világon élők 80 százaléka számára ez elképzelhetetlen. Na ennek fényében gondolkodj a "komfortzónákról", a belefásulásról, a lehetőségeidről.

.

(Bocs a gifekért, de ha már közhelyek, pár lazán ideillő vagy semennyire nem kapcsolódó jelenetet nem hagyhattam ki. Ha már hosszú a szöveg, legyen benne valami szórakoztató is.)