Meglepő, mennyi fiatal álmodozik arról, hogy a médiában fog dolgozni, és menő újságíróként szuperizgalmas melója és roppant jó fizetése lesz. Valóban, szépen hangzik, hogy az ember cikkírás kedvéért körbeutazza mondjuk a világot, és az egész olyan lesz mint a fizetett nyaralás. Vagy az is vonzó lehet, hogy kívülről bekerülhet valaki a hírességek netán politikai döntéshozók közé, és része lesz a kiválasztottak körének. Ám a történet azért nem ilyen egyszerű.

1. Az újságírólét nem csak játék és mese. Egyrészt óriási a tülekedés: gyakorlatilag ma bárkiből lehet újságíró aki le tud írni pár épkézláb mondatot, így aztán a szerkesztőségek szinte korlátlan kínálatból választhatnak. Akadnak talpraesettek, ügyesek, okosak, vannak akiknek jók a kapcsolataik, netán a fotózáshoz értenek, beszélnek három nyelvet, vagy egyszerűen szimpatikus a fejük. A mai igények nagyon alacsonyan vannak, az online újságok rövidke, összecsapott híreihez nem kell nagy szakismeret, így az emberek könnyen cserélhetőekké váltak. Ha agysebész főorvost keresnek, maroknyi megfelelő szakmai hátterű ember kerülhet szóba, de a média világa ma sajnálatos módon nem arról szól, hogy a betűvetés kiválasztott mestereinek nyújtana terepet.

2. Ezen pedig nem segít az sem, hogy a kommunikáció szakok ontják a friss diplomásokat. Őszintén, ki hiszi azt, hogy évente ezrével fognak kelleni a fiatal újságírók? Hova? Minek? Ráadásul a színvonal is csapnivaló némelyik intézményben, pár lelkes fiatalra azt se mernék rábízni, hogy másoljanak be valahova betű szerint egy sajtóközleményt. 

3. Ráadásul a médiában nagyon gyorsan következnek be hirtelen változások. Egyik napról a másikra húzzák le a rolót komolynak tűnő magazinok, online újságok. Az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest teljesen átformálódott a piac, nagy múltú nyomtatott újságok válnak lassan súlytalanná, miközben régen lenézett hírportálok lettek a véleményformálók. Változott a hírgyártás- és fogyasztás, bármikor bekövetkezhet egy leépítés bárhol, legyen az napilap, portál vagy hírügynökség.

4. Napról napra élni pedig nem nagy boldogság. Attól félni, hogy 50-60 éves korodban azt mondják, nem rossz amit írsz, de lassú vagy, kiégtél, nem ismered az új trendeket, és elküldenek, elég ócska érzés. És amikor ennyi idősen kellene új állást keresni, sejtheted, hol kapkodnak utánad. A képernyősöknél például szinte biztosan eljön az az életkor, ami után könnyen lecserélhetővé válik valaki, ami azért nagy hidegzuhany.

5. Ha netán dolgozol is valahol, akkor sem jelenti azt, hogy jópofa glosszákkal keresed degeszre magad, netán minőségi oknyomozó anyagokat kell összehoznod, ahol nem kérik számon, mennyi ideig dolgozol a nagy leleplezésen. A valóságban sokkal inkább az lesz a feladatod, hogy egy külföldi oldalon látott kedves cicás videó mellé írj pár mókás sort. Az is megtörténhet, hogy semmirevaló celebek legújabb félmeztelen képeire kell vadászni. És amikor külföldre küldenek? Kötött napirended van, és természetesen a sajtót meghívó elvárásainak megfelelően kell lelkes beszámolókat írogatni. Szó nincs laza fizetett nyaralásról.

6. Mindezt megfejelheti az is, hogy sok helyen nem jelentenek be alkalmazottként. Ha számlát kell adnod, alig lesz annyi bevételed, amiből a saját járulékaidat kifizetheted. Ha kapsz megbízást vagy el tudod adni egy cikked, az szuper, ha nem, akkor csak kötezelettségeid vannak, kereset nélkül. 

7. Ha úgy gondolod, ingyenesen dolgozó gyakornokként majd megvetheted a lábad a szerkesztőségben, sose feledd, hogy pár hónap múlva a te helyedre akármikor találnak újabb ingyen dolgozót, aki pont abban reménykedik, mint te. Amikor a munkádat nulla forintra értékelik, és te ezt elfogadod, be is árazod saját magad. Amikor már úgy érzed, eleget voltál gyakornok, és azt kéred, fizessenek is valamit, hirtelen kiderül, mennyit érsz a lapnak. Ha tényleg annyira jó és nélkülözhetetlen vagy, felvesznek. Ha nem... Akkor elvesztegettél pár hónapot az életedből. És hiába tűnik referenciának ez, de milyen ajánlólevélnek számít egy olyan állás, ahol még a minimálbérre sem tartottak érdemesnek? Ha nem lenne ennyire telített a szakma, akkor érhetne valamit, de amikor tele van minden bokor állástalan kommunikáció szakossal, hasonló ingyen gyakornoki múlttal, ez nem fog kiemelni téged a tömegből.

8. Azaz meg kell találni azt, amitől te jobb jelöltnek látszol. Tanulj meg fotózni és valóban érts is hozzá. Beszélj több nyelvet, légy tájékozott. És ami a legfontosabb: érts valamihez. Legyen egy terület, egy szakma, amiben járatos vagy. Ne csak helyesen tudj írni, mert az a helyesírásellenőrzők korában nem akkora kunszt. Legyél jogász, és akkor tudsz szakmailag pontos bírósági beszámolókat, bűnügyi riportokat írni. Ha a gazdasági újságírás érdekel, előbb végezz közgázt mint kommunikáció szakot. Nyilván egy autós magazinnál is előnyben van egy gépészmérnök, akinek a nyomaték vagy a teljesítmény nem csak egy ködös, értelmezhetetlen fogalom. És hidd el, ez nem olyan tudomány, amit két perc Wiki olvasással elsajátíthatsz, szemben azzal, hány férje volt Jennifer Lopeznek. Ha újságíróként megfizetnek valaha, akkor nagyon gyakran az értékes tudásodért fognak, nem azért, amit rajtad kívül több száz, több ezer ember ugyanúgy fel tud mutatni.

9. Szóval ha sajtókarrierre vágysz, légy céltudatos. Nem elég, ha jó vagy cikkírásban, legyél szívós, kitartó, érts több területhez, legyenek jó kapcsolataid. Természetesen sokan megélnek újságíróként, olyanok is, akik messze nem rendelkeznek afféle többlet tudással, mint amit fentebb említettem, de hidd el, sokkal több olyan ember van, aki csak kergette ezt az álmot, ám soha nem érte el.

10. Próbálkozz bátran, keresd a lehetőségeket, közben viszont mindig legyen egy B-terv, egy másik karrierút, ahol megpróbálhatod megtalálni a számításaidat. Nem arra gondolok, hogy gyorséttermi kiszolgáló vagy árufeltöltő leszel, hanem arra, hogy ha van egy normális szakmád, akkor akár abban is elhelyezkedhetsz- és közben nyitva tartod a szemed.

11. Vannak ugyanis más útjai is annak, hogy beteljesítsd a régi álmaidat. Akadtak, akik hobbiból kezdtek blogolni, utazásaikról készült képes beszámolókat küldték el lapoknak, és aztán valahol felfigyeltek rájuk. Egykori gazdasági szakemberből lett gasztroblogger, majd később az egész gasztro-szféra meghatározó arca- akad ilyen életút. Volt egy álma, és volt mellette egy szakma, amiben szintén jó volt, ami megteremtette a szükséges egzisztenciát, volt tehát kedve és lehetősége kedvtelésből írogatni. Az is lehet, rájössz, neked pont elég az, ha hébe-hóba megjelenik egy írásod, vagy van egy blogod, ahol kötetlenül, saját örömödre oszthatod meg a gondolataidat. Mindezt úgy, hogy mellette van saját életed, karriered, ahol éppen úgy ki tudsz teljesedni, mintha sajtómunkás lennél.